2011.11.01.
Érdekes kérdés a takarítás, mint szakma alakulása, mely tekintetben főként a hazai viszonylatokat vesszük alapul, ugyanis ez a nyugati országokban kissé másként alakult.
A XX. század közepe táján egyre kevesebb háznál alkalmaztak bentlakó cselédet, így egyre több takarítóra volt szükség. A szegényebb családok lánygyermekeinek nem is igen volt más lehetősége az életben való boldogulásra, mint a takarítás.
A század második felében elkezdődött az a súlyos gazdasági válság, melyet ma is érzünk, mely együtt járt az értelmiség súlyos alulfizetettségével. Ebből adódóan egyre gyakoribb jelenség volt, hogy értelmiségi nők mellékállásban házaknál takarítottak.
Az alapfelfogás az volt, hogy takarítani mindenki tud, csak fizikailag kell bírni. Ez akkoriban valóban helytálló volt, ám mára a vegyszerekkel való kísérletezések, valamint az egyre újabb takarító eszközök elterjedése annyira felgyorsult, hogy egy háztartáson belül képtelenség mindent kipróbálni.
A nyugati országokban már évek óta folynak takarító képzések, és az utóbbi időszakban, hazánkban is indult kezdeményezés arra, hogy a takarítás szakmává váljon.
Amikor valaki elhatározza, hogy takarítani szeretne fő-, vagy mellékállásban, három lehetősége van. Elmehet egy céghez alkalmazásba, ami talán a legbiztonságosabb megoldás, hiszen a járulékokat fizeti a cég, ki tud alakítani egy napi rutint, hiszen ugyanazt a felületet takarítja minden nap, továbbá, ha a cég biztos lábakon áll, akkor ad egyfajta biztonságot. Ugyanezt a munkát végezheti alvállalkozóként, ami kedvező szerződés mellett nem jelent túl nagy különbséget az előzőkhöz képest.
Valamivel jobb anyagi lehetőséget jelent a háznál takarítás, melyet végezhet valaki egyénileg. Ennek meg van az a hátránya, hogy több állandó helyet kell összegyűjteni a megélhetéshez. Sok időveszteséget jelent az utazás, valamint nem is nyújt túl nagy biztonságot anyagilag, hiszen a megbízó családok jönnek-mennek.
Ezen kívül leszerződhet valaki egy takarító közvetítő céggel, ahonnan jó eséllyel állandó munkát biztosítanak számára, de az állandó változékonyság itt is ugyanúgy fennáll, továbbá meg kell fizetni a közvetítő díját.
Az utóbbi években kezd kialakulni egy új módja a szakmának. Már vannak vállalkozók, akik háznál való alkalmi takarításra szakosodtak, és a takarítókat állományba veszik. Az ő érdekük kívánja meg leginkább, hogy a takarító képzések folyamatosak legyenek, és a takarító szakma biztos lábakra álljon.
A takarító képzéseken alapos anyagismeretet tanulnak a részt vevők, így a későbbi munkaadó biztos lehet abban, hogy a vegyszerek túlzott fogyasztása révén a takarító „túlköltekezik” a cég számlájára, ami egy nagy vállalkozás esetében tetemes költséget jelenthet akár naponta.
Akármelyik módját is választja valaki a takarító munka kivitelezésének, tisztában kell lennie azzal, hogy ez egy bizalmi munka. Akár vállalati takarításról van szó, akár magánházról, a takarító jórészt minden értékhez hozzáfér. Ezért nem kell különösebben meglepődni, ha vállalatnál vagy háznál az első időkben bizalmatlanul fogadják az új takarítót.
A takarító szakma elismertsége és a munka értéke sosem volt egymással egyensúlyban. Ezen talán változtatnak a képzések, és a szakmaként való elismerés.